2021. április 17., szombat

Idézet – Újra. Megint. Mindig.

 

Forrás: Apolló Tintafoltjai

Mint a mesékben (novella)

 A Siópart novellapályázatán kiemelt novella,

amely még 2020. decemberében megjelent a Siópart magazinban.


Már akkor megígértem, hogy a novellát felteszem ide a blogra is, amikor megkaptam a tiszteletpéldányaimat, csak sajnos az idővel elcsúsztam.

A télhez jobban passzolt volna, hiszen mégiscsak télen játszódik a novella, de nem fogok ezért másfél évet várni, szóval íme a novella:


“Kerestelek minden éjben,

Hátha eljössz, mint a mesékben…”


– Francba, hallgass már el! – nyögök fel tehetetlenségemben, és bár az ujjam ott lebeg a telefon felett, képtelen vagyok kinyomni.

A dal tovább dübörög a fülhallgatóban, a fülemben, az agyamban.

Már nem érdekel, hogy időben hazaérjek, csak állok a mind sűrűbben kavargó hópelyhek alatt, és a szívem hevesebben kezd verni.

Pár éve ezzel a számmal keltem, ezzel feküdtem, és persze a kezdeti félszeimet leküzdve, minden délután visszamentem ahhoz a gyógyszertárhoz. De már hiába.

A szőke srác nem volt sehol.

2021. január 5., kedd

A lovag, a boszorkány és a sárkánybéka meséje (novella)

Az Apolló Tintafoltjai oldalon megjelent

A lovag, a boszorkány és a sárkánybéka meséje című novellám,

amelyet IDE kattintva el is olvashattok teljes egészében,

de ízelítőnek íme egy kis szösszenet belőle:

 

"Egyre csüggedtebben zötykölődtem a nyeregben. Bevallom emberesen, a hátsóm már annyira sajgott, mintha szögekkel kivert szék lenne alattam, mégsem állítottam meg a lovam. Féltem tőle, hogyha lemászok, akkor az életben nem kapaszkodom vissza.

Legalábbis a mai napon biztosan nem, márpedig nem szándékoztam ezen a kopár tájon tanyát verni. Egyrészt úgy tartják, az éjszakák errefelé hidegek, másrészt itt legföljebb homoki gyíkra vadászhatnék, márpedig az igencsak sovány vacsora lenne. Arról nem is beszélve, hogy a torkom már úgy porzott, mint az előttem kanyargózó út.

Le is hunytam gyorsan a szemem, mert látni sem bírtam."