Írni könnyű! Tényleg? (avagy hogyan lettem író) - blogsorozat 4. rész

    És el is érkeztünk a 2022-es évhez.

    Az első évhez, amikor a MAXIM Kiadó meghirdette az első regényíró pályázatát. Majdnem pontosan egy időben a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás pályázatával.
    Mindkét pályázathoz jelentkeztem, két külön regénnyel: A MAXIM Kiadóhoz az Árnyak hangjával, amit a két évvel korábban kapott lektori értékelés alapján átdolgoztam, kibővítettem (például ekkor került bele az az ominózus prológus is), illetve az Aranymosás pályázatra a Sárkányvér című regénnyel, amit… hát… nos, ez az a regény, amit hatszor írtam át (🙈🙈🙈), mire elérte ezt a végleges formáját.     Igen, hatszor. Ha valaki látná az első verziót, rá sem ismerne. Gyakorlatilag pár főbb szereplőn és a világ sarkalatos pontjain kívül minden más megváltozott. Akár azt is mondhatnám, hogy ez a regény velem együtt fejlődött, minden elvégzett tanfolyam adott hozzá valamit. 

 
 Szóval ott tartottam, hogy két regény, két pályázat. 

    Aranymosás: Előszűrés pipa.
 

    Körömrágás, izgulás, elkezdtek kikerülni az előszűrésen túljutott regények lektori értékelései, és…
 

    És…
 

    ÉÉÉÉSSS…
 

    IGEN, megkaptam az első pozitív lektori értékelést.
 

    Aztán jött a következő nagy koppanás.
 

    Az Aranymosást egyszerűen befagyasztották. Lehúzták a rolót a második lektori szakasz előtt, a nélkül, hogy az írók bármilyen választ kaptak volna.
És nagyon-nagyon sokáig (közel egy évig) síri csend és hullaszag volt.
 

    Bevallom, ez az időszak nagyon megviselt, és kétlem, hogy én lennék az egyedüli.
 

    Nem tudtam írni.

Kép forrása: Pinterest

    Mindig volt kifogás.
    Jajj, most el vagyok maradva a munkával, inkább szerkesztek/fordítok, jajj, tegnap nem tudtam kitakarítani, jajj, most nincs kedvem, jajj, most szükségem van egy kis “én időre”, jajj, most… Kifogás-kifogás-kifogás, amelyek oda vezettek, hogy cc. másfél évig alig írtam. Pedig próbáltam: erőltettem, hogy most ezt fejezd be, aztán órákig bámultam a monitort, rágtam a körmöm, ha írtam is, kitöröltem. Próbáltam, hogy oké, akkor minden kényszer nélkül írj, amit akarsz, de az eredmény ugyanaz volt.
 

    Egyedül az tartotta bennem a lelket, hogy közben a MAXIM Kiadó pályázata folyt tovább, és ha lassan haladt is, de láttam, ahogy a regényem szépen ugrálja meg a léceket: előszűrés, első lektori szakasz, második lektori szakasz…

    Nem, írni ettől nem tudtam, de legalább nem is omlottam össze, és már ez is nagy szó volt. De ettől nem volt könnyű. Előtte rengeteg novellaíró pályázaton vettem részt (több novellám meg is jelent, valami online, valami antológiában), többször díjat is nyertek az írásaim, de ebben az időszakban ezeket teljesen elhanyagoltam. Éltem az életem, aminek az írás egyre kevésbé volt a része.

Folytatás következik…