A tűz jegyese (novella)

A SKARLÁT kiadó honlapjára felkerült "A tűz jegyese" című romantikus (erotikus) fantasy novellám, olvassátok szeretettel. ;)

Részlet a novellából:

Lish átfagyott a nyeregben, hiába tekerte maga köré a vastag posztóköpenyt. Már majdnem hajnalra járt az idő, és ilyenkor még a tavasz ellenére is lehűlt a levegő. Fátyolként úszott körülöttük az egyre fakóbb köd.

A katona, akit a vorlok küldött, egyszer sem szólt hozzá, csak némán ült a lova nyergében. A paták alatt halkan recsegett a száraz avar, az apróbb gallyak roppanva törtek szét, mintha csontok lettek volna.

Lish mindannyiszor összerezzent.

Fáradtság nehezedett rá, a hátába görcs állt, az ujjai elgémberedtek, ahogy a nyeregkápát markolta, a nyakát pedig járomként húzta az otthon levett lánc fantomsúlya.

Nem mert visszanézni.

Makacsul az előtte kanyargó, avarral fedett útra szegezte a tekintetét. A szeme égett, arra is kényszerítenie kellett magát, hogy pislogjon. A könnyek miatt el-elhomályosodott a látása, széttördezett az erdő, a fák, a sötét.

Kongott benne a feketeség.

Csak akkor kapta fel a fejét, amikor a lova halkan felnyihogott, és valahonnan – nem is túl messziről – egy másik felelt rá.

Lish elszörnyedve figyelte a fák közül kibontakozó kastélyt. Mintha a mögötte lévő hegyből sarjadt volna. Magasan fent gyilokjáró futott, hatalmas kőtálakban tűz égett, kísérteties, földöntúli fénye lefolyt a fekete köveken.

A kapu vasrácsa fel volt húzva, két őr strázsált a két oldalán. Az arcukat kendő takarta, fejükre csúcsos, fekete sisak borult. Akár szobrok is lehettek volna, olyan mereven álltak fénytelen páncéljukban.

Lish mégiscsak visszafordult a nyeregben, amikor a ló a várudvar közepén megállt vele, de a kapu vasrácsát nem eresztették le utánuk. Most megszökhetne, futott át rajta a gondolat, de aztán egy fintorral elvetette az ötletet.

Nem azért jött el idáig, hogy megfutamodjon.

És ha megtenné, a vorlok nyilván utána küldené a katonáit. Vagy ami még rosszabb: Erenáért.

– Uram.

Lish összerándult a váratlan hangra.

Ahogy előrepördült ültében, csak ekkor vette észre a magas, sötét alakot, aki félúton állt közte és a kastély szélesre tárt ajtaja közt. A bentről kiömlő fény hátulról érte, az arca árnyékban maradt. A köpenye a körülötte gomolygó köddel együtt hullámzott.

– Ez nem az a leány, akiért küldtelek.

Ha érdekel a folytatás: 🔥🔥🔥 A TŰZ JEGYESE 🔥🔥🔥