2021. november 9., kedd

Tengerpart a villamoson (Novella)

Forrás: www. szamfesto.hu

Ééés végre felkerült a SiópArt pályázatán első helyezést elért novellám a Siópart facebook oldalára. :D

A novella elérhető EZEN A LINKEN.


Részlet a novellából:

"Ugyanolyan álmos a reggel, mint tegnap is, és én ugyanolyan álmosan zötyögök a villamosan, a többi kába, vagy éppen félig még tényleg alvó ember közt, kesztyűbe bújtatott ujjaimmal görcsösen kapaszkodom a lepattogzott festésű fémrúdba, valakinél kávé lehet, halvány illat a hidegben, az orromba lopja magát a meleg, és csak nézem, nézem a páramaszatos ablakon túl megelevendő színeket, ahogy a szürke rétegei megfakulnak, elhalványodnak, rétegekre bomlanak, mintha csak rossz emléke lenne egy ködös álomnak, a helyét pedig átveszik a keleti égbolt színei, az arany, a narancs és a vörös megannyi árnyalat, amilyet az ember csak nyári hajnalokon láthat, nem pedig ilyenkor, amikor eső lógatja az orrát, az ablakra szemetelő cseppek pedig elkenik a kinti világot, és szeretném ezt az emléket eltenni, elraktározni magamban, jó mélyen, hogy amikor este, munka után megint a festővászon előtt állhatok, és akár éjfélig is kedvemre mázolhatom a színeket, majd fel tudjam idézni, és megfesthessem azt a hullámzó tengerpartot, ami most bennem él, a sóillatú párát, ami fátyolként libeg, az elszáradt hínártól tarka fövenyt, a talpam alatt ropogó homokot, a lassan mozgó víztömeg felett a napot, ami pontosan abban a pillanatban bukkan fel a láthatáron, amikor az ecset a vászonhoz ér, miközben a vízben álló, átázott nadrágú alak éppen megfordulni készül…"


2021. szeptember 13., hétfő

SiópArt irodalmi pályázat 2021

Elmondom a novella történetét... Nem, azt, amiről szól, hanem ahogy született. :)

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy novellapályázat. Tavaly már pályáztam rá, akkor is kiemelték a novellám, bár díjat nem kapott.

Amikor megláttam az idei kiírást, egyből kinyomtattam, nehogy elfelejtsem, és az íróasztalra készítettem.

Aztán persze hogy elfeledkeztem róla. XD

A leadási nap estéjén kaptam észhez, és... ennyi. A többi kitalálható. Nem vontam meg a vállam, hogy jó, majd jövőre adok be rá, hanem igenis írtam egy gyors novellát. Annyira gyorsat, hogy mindösszesen 3698 leütésből áll, még az egy A/4-es oldalt se tölti ki.

A novella (reményeim szerint) hamarosan elérhető lesz online, addig is elöljáróban elárulom, hogy a címe "Tengerpart a villamoson", és az egész írás mindösszesen 7 mondatból áll. Én nem, nem a gonoszokról szól... ;)

2021. április 17., szombat

Idézet – Újra. Megint. Mindig.

 

Forrás: Apolló Tintafoltjai

Mint a mesékben (novella)

 A Siópart novellapályázatán kiemelt novella,

amely még 2020. decemberében megjelent a Siópart magazinban.


Már akkor megígértem, hogy a novellát felteszem ide a blogra is, amikor megkaptam a tiszteletpéldányaimat, csak sajnos az idővel elcsúsztam.

A télhez jobban passzolt volna, hiszen mégiscsak télen játszódik a novella, de nem fogok ezért másfél évet várni, szóval íme a novella:


“Kerestelek minden éjben,

Hátha eljössz, mint a mesékben…”


– Francba, hallgass már el! – nyögök fel tehetetlenségemben, és bár az ujjam ott lebeg a telefon felett, képtelen vagyok kinyomni.

A dal tovább dübörög a fülhallgatóban, a fülemben, az agyamban.

Már nem érdekel, hogy időben hazaérjek, csak állok a mind sűrűbben kavargó hópelyhek alatt, és a szívem hevesebben kezd verni.

Pár éve ezzel a számmal keltem, ezzel feküdtem, és persze a kezdeti félszeimet leküzdve, minden délután visszamentem ahhoz a gyógyszertárhoz. De már hiába.

A szőke srác nem volt sehol.

2021. január 5., kedd

A lovag, a boszorkány és a sárkánybéka meséje (novella)

Az Apolló Tintafoltjai oldalon megjelent

A lovag, a boszorkány és a sárkánybéka meséje című novellám,

amelyet IDE kattintva el is olvashattok teljes egészében,

de ízelítőnek íme egy kis szösszenet belőle:

 

"Egyre csüggedtebben zötykölődtem a nyeregben. Bevallom emberesen, a hátsóm már annyira sajgott, mintha szögekkel kivert szék lenne alattam, mégsem állítottam meg a lovam. Féltem tőle, hogyha lemászok, akkor az életben nem kapaszkodom vissza.

Legalábbis a mai napon biztosan nem, márpedig nem szándékoztam ezen a kopár tájon tanyát verni. Egyrészt úgy tartják, az éjszakák errefelé hidegek, másrészt itt legföljebb homoki gyíkra vadászhatnék, márpedig az igencsak sovány vacsora lenne. Arról nem is beszélve, hogy a torkom már úgy porzott, mint az előttem kanyargózó út.

Le is hunytam gyorsan a szemem, mert látni sem bírtam."