2018. november 16., péntek

Előrendelhető a Meghitt pillanatok antológia

A Könyvmolyképző Kiadó honlapján

már

előrendelhető

a Meghitt pillanatok antológia,

szóval ha még nem tudod, mivel is lephetnéd meg karácsony alkalmából az ismerősöd, barátod, szeretted, de tudod róla, hogy igazi könyvmoly, akkor itt a nagyszerű lehetőség.

EZ A LINK elnavigál téged, ahol megveheted a kötetet. :)

2018. november 10., szombat

Meghitt pillanatok antológia – második hír

Már lelepleződött, milyen lesz a Könyvmolyképző Kiadó idei antológiájának a borítója.

Forrás: www.deszy-konyv.hu

2018. november 3., szombat

Meghitt pillanatok antológia – első hír

Idén karácsonykor jön ki a Könyvmolyképző Kiadó antológiája, amely a Meghitt pillanatok címet viseli.

A moly.hu-n már olvasható a fülszöveg:


Te szembenéznél a legrosszabb emlékeddel, hogy segíts a legjobb barátodnak?

Mernél szerelmet vallani egy titkos találkozón?

Engednéd, hogy egy titok közéd és a szerelmed közé férkőzzön?

Hiszel abban, hogy a testvéreddel mindig megtaláljátok a közös hangot?

Érezted már, hogy valaki éppen akkor lépett be az életedbe, amikor minden remény elhagyott?

Húsz novella, húsz pillanat, amikor megállunk kicsit és egyszerűen csak élvezzük az életet.

2018. november 1., csütörtök

Elköltözött az Apolló Tintafoltjai

Mivel kicsiny csoportunk egyre ismertebbé válik, úgy döntöttünk, saját tárhelyet és domaint vásárolunk, így a blogspotos oldalról elköltöztünk. ☺

Innentől az Apolló Tintafoltjait itt keresd:

2018. október 9., kedd

Díjátadó a Fővárosi Nagycirkuszban

Tisztelt olvasóink, hírek következnek a cirkusz világából...

Vagy majdnem. 







Mint korábban közhírré tétetett, a tegnapi napon (egészen pontosan 2018. évének október 08. napján, valamikor 16:00 és 17:00 óra között – ennél pontosabban nem tudom, mert annyira izgultam) megtartották a Fővárosi Nagycirkusz vers- és novellapályázatának díjátadóját.

Ezúton is köszönet a lehetőségért, a pályázatért, az élményért.

A díjátadótól itt olvashattok bővebben: www.fnc.hu, de... hogy ne maradjunk személyes benyomások nélkül, íme egy rövid összefoglaló tőlem is.

Miután előírás-szerűen  fél órával korábban megérkeztem, és megkaptam a díjátadó után következő "Egyenes labirintus" című előadásra a tiszteletjegyeimet, nekiálltam az előcsarnokban kóvályogni, beszélgetni. Frász se hallotta, hogy hangosbemondón többször is bemondják, hogy a díjátadó a galérián lesz. Csak az vigasztal, hogy nem egyedül én vagyok süket: akik velem voltak, ugyanolyan vájtfülűek lehettek, pluszban a novellapályázat első helyezettje is.
De hogy visszakanyarodjak a fősodorhoz: már javában tartott a díjátadó meg a szokásos méltatás, amikor felfigyeltem, hogy valahol tapsolnak (na ez bizonyítja, hogy csak alkalmi süket vagyok). Egyből előkerítettem egy alkalmazottat, megkaptam a szükséges felvilágosítást, hogy hova és hány lóhalállal rohanjak, szóval rohantam.
Mindezt magassarkúban!

És hogy a végszó happy end legyen: pontosan abban a minutumban, amikor a felkonferáló oda ért, hogy "és most következzenek a novellapályázat nyertesei" (ekkor voltam a lépcsőn), pontosan akkor, amikor kézbe vették az én oklevelem (ezt már láttam is), és pontosan akkor, amikor az a rész következett, hogy "sajnálatos módon a harmadik helyezést elért írónő nem tudott eljönni...", na pontosan ebben a minutumban beléptem a széksorok közé, és vadul elkezdtem integetni a konfernasziének. Mivel egyből elmosolyodott, ebből tudtam, hogy észre is vett, majd közölte, hogy mégiscsak beestem végszóra, szóval odafáradhattam átvenni az oklevelemet.

Valahogy minden úthoz jár valami kalamajka is, ezt a következtetést levonhatom.

Forrás: www.deviantart.com by x3rubiachica3x

2018. október 8., hétfő

Cirkusz és Varázslat (novella)

A harmadik helyezést elért novella elolvasható itt: www.fnc.hu

Vagy olvass tovább...


Zasha a sikátor rücskös, málló falához lapulva figyelte a főtéren felállított hatalmas sátrat. Fáklyák lobogtak körben, melyek tüze torzzá nyújtotta az éjszaka árnyait.
A díszes, felszalagozott szekerek két napja érkeztek, és bár a tavaszi ünnepség csak holnap kezdődik, már ma délben is kiállt a templom előtti dobogóra a piperkőc férfi, bordó- és kékcsíkos bársonykabátjában, és kihirdette mi mindent láthat Ulyss népe: állatokat, kötéltáncot, harcot, tüzet és… varázslást.

2018. szeptember 21., péntek

Eredményhirdetés a Fővárosi Nagycirkusz novellapályázatáról

Forrás: www.deviantart.com by heart-in-shade
A Fővárosi Nagycirkusz novellapályázatára teljesen véletlenül bukkantam rá, amikor a cirkuszi jegyárakat akartam megnézni.

Ilyen a véletlen hatalma, sose becsüljétek alá!

Agyaltam-agyaltam, írjak, ne írjak, végül amikor akadt a betáblázott időmben pár szabad órácska, csak írtam, mert eszembe jutott valami. Egy szikrácska, vagy hasonló.
Persze arra már nem jutott idő, hogy bárkinek is megmutassam, mert most véghajráztam.

Sok reményt – bevallom – nem fűztem a dologhoz, mert amikor elküldtem a fantasy novellámat (megjelölve pontosan is a zsánert), válaszképpen annyit kaptam, hogy köszönik a különleges műfajú írást. Nem tudtam rájönni, a fantasy a mai világunkban hol különleges, de aztán látva a zsűri összetételét, elkönyveltem magamban, hogy nyilván inkább szépirodalmi műveket vártak.
Úgy voltam vele, elküldtem, megvárom az eredményhirdetést, aztán majd szépen felrakom a blogra a novellát. Úgyis kell a bővülő tartalom (és minél gyakrabban, ahogy egy kedves barátom rámutatott).

Azt is elfelejtettem, mikor lesz az eredményhirdetés, a mai napon csak azért léptem fel a cirkusz holnapjára, hogy egyáltalán ennek a dátumát megnézzem, amikor is rájöttem, hogy pontosan ma van! 

Mondom én, hogy léteznek véletlenek, hiába próbáltam eddig tagadni.

Olvasom-olvasom a sablonos szöveget, hogy köszönik a beérkezett műveket, a belefektetett a munkát, etc...

Aztán megakadt a nevem egy ismerős szemen. Vagyis a szemem egy ismerős néven. Na... És még jó, hogy ültem, mert különben nemcsak az állam esett volna le (mint ahogy megtörtént), de még fel is botlottam volna benne.

Nem akarom lelőni a poént, úgyhogy akit érdekelnek az eredmények, megtekintheti a Fővárosi Nagycirkusz honlapján. (Most gonosz voltam tudom... Muhaha)

Akinek van kedve, és az ideje engedi, 2018. október 08. napján (ez egy hétfő) lesz a díjátadó ünnepség, én biztosan ott leszek!

Ééés... Grátiszba a kedves olvasóknak egy kis ízelítő a Cirkusz és Varázslat című novellámból:

"Zasha a sikátor rücskös, málló falához lapulva figyelte a főtéren felállított hatalmas sátrat. Fáklyák lobogtak körben, melyek tüze torzzá nyújtotta az éjszaka árnyait.
A díszes, felszalagozott szekerek két napja érkeztek, és bár a tavaszi ünnepség csak holnap kezdődik, már ma délben is kiállt a templom előtti dobogóra a piperkőc férfi, bordó- és kékcsíkos bársonykabátjában, és kihirdette mi mindent láthat Ulyss népe: állatokat, kötéltáncot, harcot, tüzet és… varázslást.
Zasha idegesen megnyalta a száját, és miután meggyőződött róla, hogy az a pár ember, aki még a késői óra ellenére is a főtéren lézeng, nem felé figyel, görnyedten a sátorhoz rohant, ott lapult meg ismét, meghúzódva az árnyak közt, ahová a fáklyák fénye sem ért el.
Odabentről nem hallott neszezést, és amikor fellebbentette a nehéz vásznat, por-, izzadság- és az állatok pézsmaszagának visszamaradt morzsái tolakodtak az orrába.
Körben egyszerű padok álltak a sötétben, csak a középütt szabadon hagyott részt világították meg a levegőben vibráló fények.
Zasha szájtátva bámulta az… egy-kettő-három-négy, fel és le libbenő, pörgő-forgó, táncoló, hol halványabb zöldben izzó, hol meg elsötétedő, egy éretlen diónál alig kisebb fénygömböket, majd lábujjhegyen közelebb surrant az egyikhez, és megpróbálta elérni, de mielőtt megfoghatta volna, az egyszerűen kicsúszott az ujjai közül, és incselkedve odébb táncolt. Színe egy pillanatra felcsillant, majd halkan felzümmögött, mintha gúnyolódna.
– Hé! – fújt egyet Zasha, és még a lábával is toppantott hozzá. – Gyere vissza! – A fénylabdacs után sietett, és ezúttal megpróbálta lesből levadászni, ám pont amikor felszökkent a levegőbe, valaki megszólalt az árnyékban.
– Hát te meg mit keresel idebent?"

További információkért kövesd a blogom! Köszönöm!