2020. december 14.
Szerelem a corona idején antológiában (Könyvmolyképző Kiadó) L. K. Patrícia néven megjelent az Újra, megint, mindig című novella.
A kötet beleolvasóját ITT találjátok.
Részlet a novellából:
Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik.
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki.
(Márai Sándor)
Újra
Nyugi, kislány! Nincs más megoldás.
Hiába a belső hang biztatása, képtelen vagyok megmozdulni. Mintha a beton megolvadt és a lábamat bekebelezve kötött volna vissza.
A szívem kábé a normális ezerszeresével dübörög, és a vér úgy zúg a fülemben, hogy a forgalmas utca minden zaját elnyomja. Az emberek körülöttem elmosódnak, színüket vesztik, mintha valami hatásvadász film kellékei lennének.
A gyógyszertár széles üvegablakán keresztül látom, hogy Krisztián dolgozik. Egy részem megkönnyebbül, a másik titokban abban reménykedett, hogy ma nem lesz bent – amíg barátok voltunk se tudtam nyomon követni a beosztását, annyira hektikus volt.
Nekem háttal áll, a rézsútosan álló szalagfüggöny ellenére is kivehető minden mozdulata, amivel a polcokra pakolja a gyógyszeres dobozokat.
Nagy levegő, kislány!
Ám hiába szívom le a késő délutáni (vagy kora esti?) melegtől elnehezült szmogot, nem leszek bátrabb.
A szemem a gyógyszertár ajtajára ragasztott hirdetményre téved. Ismét. Az ilyen és ilyen kormányrendelet értelmében a hatvanöt év alatti vásárlóinkat csak tizenkét óra után áll módunkban fogadni.
Marha udvarias megfogalmazás. Mondjuk kicsit bánom, hogy nem délelőtt van. Úgy legalább lenne még pár órám, hogy felkészüljek arra, ami egyébként elkerülhetetlen.
Újra Krisztiánra nézek az ablaküvegen keresztül. Valahonnan tudom, hogy meg fog fordulni, pedig nem is látni, mennyire ürült ki a földön álló láda, és pont abban a szent minutumban, amikor megfordul… Összetalálkozik a tekintetünk.
Ha érdekel a folytatás, az antológia megvásárolható itt: Könyvmolyképző Kiadó
Vágyom rád antológiában (Könyvmolyképző Kiadó) L. K. Patrícia néven megjelent Imágó című novella
A kötet beleolvasóját ITT találjátok.
Részlet a novellából:
Maja megtorpant a tetoválószalon előtt. Két éve csináltatta a lapockájára írt, cirádás “Zs” betűt, de az elmúlt héten úgy meggyűlölte, hogy legszívesebben levakarta volna magáról. Most mégis hezitálva bámulta az ajtót, mert eszébe jutott az a másik szalon, és a srác, aki rátetoválta. Többször megfordult a fejében, hogy hozzá megy vissza, de mindannyiszor elvetette az ötletet.
Biztos nem emlékszik már rá, de ha esetleg mégis, nem akarta látni az arckifejezésén, hogy ő előre megmondta.
Anélkül is épp elég nagy idiótának érezte magát.
Végül Maja vett egy nagy levegőt, és belökte a súlyos üvegajtót, amit a rengeteg ráragasztott rajz és fénykép tett átláthatatlanná.
A félhomályos helyiségben halkan dübörgött valami rockzene. Még a tetoválógép zümmögését is hallani lehetett, ami a csillogó, antracitszürke függöny túloldaláról jött.
– Azonnal megyek! – szólt ki egy hang.
Maja a pultnak támaszkodva rágta a rágóját. Hogy elterelje a gondolatait és lekösse az ujjait, lapozgatni kezdte az egyik albumot, ami már amúgy is nyitva állt. Némelyik rajz ismerős volt, akadt olyan, amivel több szalon honlapján is találkozott, de ő sose vágyott valami tucatrajzra, hogy azt viselje a testén.
Aztán ahogy tovább lapozta a halkan zizegő fóliába bújtatott lapokat, majdnem félrenyelte a rágóját, úgy megdöbbent.
Ha érdekel a folytatás, az antológia itt megvásárolható: Könyvmolyképző Kiadó
2018. december 07.
Meghitt pillanatok antológiában (Könyvmolyképző Kiadó) L. K. Patrícia néven megjelent Az idő minden sebet... című novella
A kötet beleolvasóját ITT találjátok.
Részlet a novellából:
Lili nem ment el a temetésre. Egyszerűen képtelen volt rá. Nem tudott volna Zalán szüleinek a szemébe nézni, félt, hogy őt fogják hibáztatni.
Most mégis itt van.
A langyos szél borzolta, friss lombok alatt áll, nem messze az ösvénytől. Fogalma sincs, melyik sír lehet az. Az anyja magyarázata alapján eljött a felszalagozott emlékműig, majd balra letért, és követte az apró kaviccsal beszórt utat, de hiába néz körbe, csupa ismeretlen név sorakozik a köveken.
Az egyik padon idős, öltönyös úr ül, csak mered maga elé. Ölébe ejtett kezében forgat valamit. Amikor Lili már harmadjára megy el mellette, hunyorogva felnéz.
– Segíthetek, kisasszony?
Lili habozva megáll.
– Én… keresek valakit.
A férfi szomorkásan elmosolyodik.
– Valakit?
Ha érdekel a folytatás, az antológia itt megvásárolható: Könyvmolyképző Kiadó
2017. június
Halhatatlanok Fantasy antológiában (Főnix Könyvműhely) Koós Patrícia néven megjelent A kastély című fantasy novella.
Részlet a novellából:
– Nagyúr!
Nem szólsz, nem mozdulsz, Abram mégis elhallgat.
Az ablakból a kastély előtt elterülő rengeteget bámulod. A fák közt apró fényfoltok ugrálnak, közelednek. A magasból akár parázsló bogarak is lehetnének, nem nagyobbak.
– A falusiak…
– Tudom! – fordulsz el az ablaktól, és Abramra nézel. Szolgád retteg. Arcán a megereszkedett bőr szinte reng, szürke felöltőjét markolja. Ujjai görcsbe fagytak. Fanyar elégedettséggel veszed tudomásul a félelem savanyú szagát, ami lassan körbeéri a szobát.
– A lidércek… – suttogja Abram elkerekedő szemmel. Még a szót is félve ejti.
– Visszahívtam a lidérceket. – Nem tartozol szolgádnak magyarázattal, mégsem titkolod a tényt. A lidérceket te hívtad vissza, amikor elengedted Kerkát. Nem tudtak volna ártani neki, de nem akartad, hogy rettegve távozzon a kastélyból. Hogy úgy távozzon, ahogy érkezett.
Ha érdekel a folytatás, az antológia itt megvásárolható: Főnix Könyvműhely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése