Írni könnyű! Tényleg? (avagy hogyan lettem író) - blogsorozat 3. rész

    Kicsit elkanyarodtam az írástól szóval most fék, kuplung, rükverc.

Kép forrása: Pinterest

     Amikor már eltelt pár év, és úgy éreztem, kellő tudással felvérteztem magam, amikor már írtam pár novellát (sőt, némelyik még meg is jelent, díjat is nyert), új regényt, illetve a régiek közül újraírtam némelyiket (volt olyan, amelyiket hatszor is!), újra nekiveselkedtem ismét a regénypályázatoknak.
 

    Először csak az első lécet ugrottam meg: 2018-ban a VII. Aranymosáson az Adatok a Calidi fészekből című sci-fi regényem már túljutott az előszűrésen. Kis győzelem volt, hiszem ez még messze nem jelentett megjelenést, de számomra már az is haladás volt, hogy nem véreztem el rögtön a legelején.
(Ráadásul ráébredtem valamire: a sci-fi nem az a zsáner, ami nekem való. :D. Mármint olvasni szívesen, bár akkor is inkább csak a lazább űroperákat, YA sci-fiket, de hogy én sci-fit írjak, ahhoz nincs meg a kellő tudásom, tapasztalatom hozzá.)

    Tovább tanultam, tovább írtam, két év múlva újra próbálkoztam. Megint első léc.
 

    Na franc…
 

    Nagy levegő, kitartás (ez nagyon fontos, ha valaki komolyan író szeretne lenni: az odavezető úton sok lesz a buktató, a pofáraesés, a hegymagas göröngy, de egyvalamit soha nem szabad: feladni!)
 

    Egyébként megsúgom: ez a regény maga az Árnyak hangja volt. ;)

(Na persze még nem az a végleges formája, ami a MAXIM Kiadó Dream kategóriájában pár hét múlva megjelenik.)

 

 

Folytatás következik...