Írni könnyű! Tényleg? (avagy hogyan lettem író) - blogsorozat 2. rész

    Szóval ott tartottam, hogy íróiskola.
 

    Amikor az íróknak meghirdetett tanfolyamok elfogytak, gondoltam egyet. Egy jó nagyot. Mert pont akkortájt lehetett a szerkesztőképzésre jelentkezni.
Igazából nem voltak komoly céljaim, nagy ambícióim ezzel kapcsolatban, íróként szerettem volna jobbá válni, és ehhez gondoltam, mi lenne jobb megoldás, mint hogy egy másik perspektívát is kipróbálok?

    Viszont bevallom, szerelem lett a dologból. Élveztem. Nagyon is. És amikor vizsgamunka gyanánt megkaptam az Aranymosás pályázaton rakátaprojektet nyert Amira Stone regényét, hogy szerkesszem meg, az együtt töltött idő, a munka annyira pozitív élményeket hagyott bennem, hogy nem volt megállás. Szerkesztő, kontrollszerkesztő, lektor, fordító. Most már ez vagyok (a sorrend persze szabadon választható).


    A fordítás.
    Egy mókás történet, hogy indult ez a vonal – mármint a hivatalos része (a nem hivatalos az, hogy anno amikor kiderült, hogy a Szukits kiadó nem fogja a S.D. Perry féle Resident Evil sorozatot folytatni a harmadik kötet után, mert veszteséges, akkor én nekigyűrkőztem a maradék négy kötetnek).
    Szóval a hivatalos rész: Kontrollszerkesztőként ekkor már elég sok külföldi regényt a hátam mögött tudhattam (több kiadónál ráadásul), amikor az egyik regénynél néztem-néztem az eredeti szöveget, aztán néztem a fordítást… és valahogy a kettő sehogy sem stimmelt.

Kép forrása: pinteres

    Rá kellett jönnöm, hogy a fordító valahogy egy komplett fejezetet kihagyott a fordításból. :D (amúgy nem tudom hibáztatni, az a könyv valami rém unalmas volt.)

    Mivel szorított a leadási határidő… Az valahogy mindig szorít, mint az a cipő, aminek képtelen vagy nemet mondani, de a boltban már csak egy számmal kisebb van, mint a te méreted, mégis megveszed, mert nem lehet otthagyni. Melyik nő nem járt már így? 👠👠👠
    Szóval a határidő… Nem akartam időt húzni, fogtam, lefordítottam az ominózus fejezetet, leadtam, jeleztem, hogy khmmm… az ott az én kreálmányom, valaki illetékes nézze meg, mennyire vállalható. (Vagy nem vállalható, de ebben az esetben visszamászom a kis fiókom mélyére.)
    A következő emailben a kiadóvezető következő kérdése: nem szeretnél fordítani? XD

Folytatás következik…