Írók kérdőíve

Az Apolló Tintafoltjai egyik szerzőjétől (név szerint Ladányi Kláritól) kaptam, hogyha van kedvem, töltsem ki. Ha már kitöltöttem, felteszem, mert érdekes volt.

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Eredetileg fordításokra és regényekre „szakosodtam”, aztán viszont megszerettem a novellázást. Jóval több novellapályázat fut országszerte, mint regénypályázat, ráadásul egy novellát – értelem szerűen – akár pár óra alatt is meg lehet írni, ha megvan a koncepció, és nem utolsó sorban nagy előnye ég, hogy mivel megszabott karakterszámok közé vagy szorítva, így sokkal jobban ügyelni kell, hogy túlírásmentes legyen az irományod.

2. Milyen zsánerben és témákban szoktál írni?

Alapvetően a fantasy zsáner a nagy-nagy szerelem, de mivel szeretek merész lenni és új dolgokat kipróbálni, szinte mindegyik műfajban voltak már kezdeményezéseim.

Egy íróiskolás tanárom amúgy is azt mondta, hogy merjünk kilépni a komfortzónánkból!

Amúgy érdekes tapasztalat: alapvetően még mindig nem tudtam levetkőzni magamról a túlírás hibáját, de azt figyeltem meg, hogy míg egy fantasy írásba annyira belemerülök, hogy ez automatikusan előjön, addig egy tőlem idegenebb zsánerben oda tudok rá figyelni. Nem tudom az okát.

3. Mióta írsz?

Pfff…

Na lássuk! Még gimnazista voltam, amikor elkezdtem egy horrorregény sorozat fordítását, utána volt pár saját kezdeményezés is, de ezek csak fanfictionök voltak. Az egyetemi évek alatt volt egy 3-4 éves kihagyás, és utána csöppentem bele az asztali szerepjátékok világában, ami tulajdonképpen visszavezetett az íráshoz. Először csak a lemesélt történeteket vetettem papírra, aztán továbbálmodtam őket, míg végül nagyot gondoltam, és már a saját ötleteimet is papírra vetettem.

4. Van már kiadott/megjelent műved?

Online novellapublikációk négy darab, és a Főnix Könyvműhely gondozásában megjelent Halhatatlanok című fantasy antológiában egy novellamegjelenés.

5. Melyik volt a legelső írásod?

Egy horror számítógépes játékból (Resident Evil) írt fanfiction. Borzalmas.

6. Miért írsz?

Erről egy idézet jut eszembe, W. Somerset Maugham tollából: „Nem azért írunk, mert akarunk, hanem mert muszáj”.

Gyakorlatilag az írás kényszer (hűűű, de csúnya szó rá). Olyan, mint a lélegzetvétel: visszatarthatod, egy ideig megy is (na jó, az írást azért tovább vissza lehet tartani, mint pár másodperc), de aztán jön a feszítő érzés, míg végül hördülve veszel egy nagy levegőt. Vagy éppen leülsz, és kiírod magadból a felgyűlt ötleteket. Nem tudnám már nélküle elképzelni az életet.

7. Hogy találsz időt az írásra?

Meg fogtok kövezni (két okból is), de van az a mondás, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja.

8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

Alkalmazkodó típus vagyok: bárhol, bármikor tudok írni. Na jó, csendben jobban szeretek, mint zajban, utóbbi esetben bedugom a fülem, és zenét hallgatok, de az agyam írás közben úgyis kikapcsol bizonyos funkciókat. Párom szokta mondani, hogy már öt perce integet nekem, mert kérdezni akar, de fel sem fogtam a jelenlétét. Mondtam: kikapcsol az agyam bizonyos funkciókat.

9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

Leginkább… semmit. Írás közben ezek a szükségletek nem számítanak, nem érzem, hogy szomjas vagy éhes vagyok. Amikor az agyam kiürült, hátradőlök, akkor jövök rá, hogy porzik a szám, és jojózik a szemem az éhségtől.

10. Van íráshoz használt dallistád?

Ha csend vesz körül, beérem vele, ha zaj van, akkor igen, van dallista. Instrumentális, hogy a szöveg ne vonja el a figyelmem.

11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretteid arról, hogy írsz?

A család egyik fele támogat, a másik hóbortnak tartja, a harmadik meg nem is tudja, hogy írok. Hmmm… számolni is tanítottak, esküszöm!

Számomra a legfontosabb: a párom elfogadja ezt, bár tudom, hogy néha nehéz elviselni, amikor kirángat a kis világomból, mert olyankor lehet én is sárkánnyá változok.

A barátok… egyértelműen támogatnak. Nélkülük nem tartanék itt, ahol jelenleg, mert nyuszilélek vagyok (vagy legalábbis voltam), és az elején nem mertem szinte senkinek megmutatni az írásaimat. A barátaim voltak azok, akik rugdostak, hogy hol a folytatás, akik biztattak, hogy nevezzek pályázatra. Ahonnan aztán ki is potyogtam az első körben, de legalább rájöttem, hogyha fejlődni akarok, tanulnom is kell.

12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

Ez milyen kérdés???

Az elejét, a közepét, a végét. Mindent. Leginkább az érzést, amikor írok: kicsit olyan, mint a varázslat.

13. Az alkotás melyik része jelenti a legnagyobb kihívást?

Nagyon változó.

Van, amikor kipattanó ötletre novellát írok, akkor szinte nincs is nehézség benne. A novella rövid, világalkotásból és karakterépítésből csak a legfontosabbak jelennek meg benne, és az ötlet már megvan.

Ha novellapályázatra készülök, akkor egyértelműen az alapkoncepció megalapozása a legnehezebb. Az elején számtalan ötletem van, ezek közül van, ami összefügg, van, ami átfedi egymást, van, ami látszólag sehol nem kapcsolódik a többihez. A kihívás, hogy a káoszban megtaláld azt az írást, aminek akkor és ott meg kell születnie.

Regénynél…

Az eleje könnyű. Alapvetően hólabdás író vagyok, ezért amikor egy ötlet elkezd körvonalazódni, csak leülök, és írom, ami az eszembe jut. Körülbelül a regény felénél jövök rá, hogy oké, le kell ülni önmagammal és a karaktereimmel, és átgondolni a világ aspektusait, amit megteremtettem, és elbeszélgetni a karakterekkel, hogy mit is akarnak. Na ez a kihívás! Logikussá tenni a világot, és élővé a karaktereket.

14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?

Leggyorsabb a számítógépen, de ha minden kötél szakad, akkor jöhet a jó öreg, hagyományos módszer: papír és toll. Szigorúan töltőtollal! Vagy azt még nem említettem, hogy bizonyos dolgokban mániás is vagyok?

15. Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Írással. A probléma azért van, hogy megold, az akadály, hogy átugord. A határok pedig, hogy feszegessük őket, de ezzel el is tértünk a tárgytól.

Ha abbahagyom az írást, és leállok siránkozni, sokkal nehezebb lesz visszaszállni a hullámvasútra. Az egyetem alatt e miatt vesztettem el az írást. Leblokkoltam, aztán jöttek a kifogások, hogy tanulni kell, fáradt vagyok, nincs ötlet, etc…

Ha elakadok, akkor is írnom kell. Lehet nem pont azt, amivel addig foglalkoztam, hanem valami másba belekezdeni, amíg leülepednek a dolgok, de a lényeg: nem hagyhatom abba!

16. Hogyan motiválod magad az írásra?

Az írás maga mámor, varázslat, szédület… Drog, ha úgy tetszik. Minek hozzá motiváció?

17. Kik azok a szerzők, akik inspirálnak téged íróként?

Ami elindított: alapvetően VF fan vagyok (aki szintén fan, úgyis érti a monogramot J ), a kezdeti időkben azért kezdtem el írni, mert egyszerűen imádtam azt a hatalmas szókincset, amit az írónő produkálni tudott. Ő mutatta meg nekem, hogy a magyar nyelv az egyik leggyönyörűbb nyelv a világon.

Akiknek szakmailag sokat köszönhetek: a Könyvmolyképző Kiadó Íróiskolájának tanárai, akik – nem mellesleg – ismert írók, szerkesztők.

Sose felejtem el, hogy mielőtt bekerültem az íróiskolába, még azt sem tudtam, mi fán terem a központozás. (Nem röhög!)

És akiket semmiképpen nem hagyhatok ki – nem azért említem őket az utolsó sorban, mert kevésbé fontosak! –, azok az Apolló Tintafoltjai Írói Közösség szerzői.

18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?

Nem tudnék kiemelni könyveket. Az egyikben a történet az elragadó, a másikban a világteremtés szenzációs, a harmadikban a karakterek szerethetők. Minden könyv megtanít valamire!

19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?

Az írás tanulható.

20. Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?

Még van pár novellapályázat, amire szeretnék írni, de a legfontosabb: újra megpróbálkozni az Aranymosás regénypályázaton decemberben, és nem hagyni, hogy az előszűrésen kiessek!