Az Apolló Tintafoltjai egyik szerzőjétől (név szerint
Ladányi Kláritól) kaptam, hogyha van kedvem, töltsem ki. Ha már kitöltöttem, felteszem,
mert érdekes volt.
1. Milyen
műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?
Eredetileg fordításokra és regényekre „szakosodtam”, aztán
viszont megszerettem a novellázást. Jóval több novellapályázat fut
országszerte, mint regénypályázat, ráadásul egy novellát – értelem szerűen –
akár pár óra alatt is meg lehet írni, ha megvan a koncepció, és nem utolsó
sorban nagy előnye ég, hogy mivel megszabott karakterszámok közé vagy szorítva,
így sokkal jobban ügyelni kell, hogy túlírásmentes legyen az irományod.
2. Milyen
zsánerben és témákban szoktál írni?
Alapvetően a fantasy zsáner a nagy-nagy szerelem, de mivel
szeretek merész lenni és új dolgokat kipróbálni, szinte mindegyik műfajban
voltak már kezdeményezéseim.
Egy íróiskolás tanárom amúgy is azt mondta, hogy merjünk
kilépni a komfortzónánkból!
Amúgy érdekes tapasztalat: alapvetően még mindig nem tudtam
levetkőzni magamról a túlírás hibáját, de azt figyeltem meg, hogy míg egy
fantasy írásba annyira belemerülök, hogy ez automatikusan előjön, addig egy
tőlem idegenebb zsánerben oda tudok rá figyelni. Nem tudom az okát.
3. Mióta
írsz?
Pfff…
Na lássuk! Még gimnazista voltam, amikor elkezdtem egy
horrorregény sorozat fordítását, utána volt pár saját kezdeményezés is, de ezek
csak fanfictionök voltak. Az egyetemi évek alatt volt egy 3-4 éves kihagyás, és
utána csöppentem bele az asztali szerepjátékok világában, ami tulajdonképpen
visszavezetett az íráshoz. Először csak a lemesélt történeteket vetettem
papírra, aztán továbbálmodtam őket, míg végül nagyot gondoltam, és már a saját
ötleteimet is papírra vetettem.
4. Van
már kiadott/megjelent műved?
Online novellapublikációk négy darab, és a Főnix Könyvműhely
gondozásában megjelent Halhatatlanok című fantasy antológiában egy novellamegjelenés.
5. Melyik
volt a legelső írásod?
Egy horror számítógépes játékból (Resident Evil) írt
fanfiction. Borzalmas.
6. Miért
írsz?
Erről egy idézet jut eszembe, W. Somerset Maugham tollából: „Nem
azért írunk, mert akarunk, hanem mert muszáj”.
Gyakorlatilag az írás kényszer (hűűű, de csúnya szó rá). Olyan,
mint a lélegzetvétel: visszatarthatod, egy ideig megy is (na jó, az írást azért
tovább vissza lehet tartani, mint pár másodperc), de aztán jön a feszítő érzés,
míg végül hördülve veszel egy nagy levegőt. Vagy éppen leülsz, és kiírod
magadból a felgyűlt ötleteket. Nem tudnám már nélküle elképzelni az életet.
7. Hogy
találsz időt az írásra?
Meg fogtok kövezni (két okból is), de van az a mondás, hogy
az embernek arra van ideje, amire akarja.
8. Mikor
és hol szeretsz a legjobban írni?
Alkalmazkodó típus vagyok: bárhol, bármikor tudok írni. Na
jó, csendben jobban szeretek, mint zajban, utóbbi esetben bedugom a fülem, és
zenét hallgatok, de az agyam írás közben úgyis kikapcsol bizonyos funkciókat. Párom
szokta mondani, hogy már öt perce integet nekem, mert kérdezni akar, de fel sem
fogtam a jelenlétét. Mondtam: kikapcsol az agyam bizonyos funkciókat.
9. Mit
szoktál enni vagy inni írás közben?
Leginkább… semmit. Írás közben ezek a szükségletek nem
számítanak, nem érzem, hogy szomjas vagy éhes vagyok. Amikor az agyam
kiürült, hátradőlök, akkor jövök rá, hogy porzik a szám, és jojózik a szemem az
éhségtől.
10. Van
íráshoz használt dallistád?
Ha csend vesz körül, beérem vele, ha zaj van, akkor igen,
van dallista. Instrumentális, hogy a szöveg ne vonja el a figyelmem.
11. Mit
gondol(nak) a családod/barátaid/szeretteid arról, hogy írsz?
A család egyik fele támogat, a másik hóbortnak tartja, a
harmadik meg nem is tudja, hogy írok. Hmmm… számolni is tanítottak, esküszöm!
Számomra a legfontosabb: a párom elfogadja ezt, bár tudom,
hogy néha nehéz elviselni, amikor kirángat a kis világomból, mert olyankor
lehet én is sárkánnyá változok.
A barátok… egyértelműen támogatnak. Nélkülük nem tartanék
itt, ahol jelenleg, mert nyuszilélek vagyok (vagy legalábbis voltam), és az
elején nem mertem szinte senkinek megmutatni az írásaimat. A barátaim voltak
azok, akik rugdostak, hogy hol a folytatás, akik biztattak, hogy nevezzek
pályázatra. Ahonnan aztán ki is potyogtam az első körben, de legalább rájöttem,
hogyha fejlődni akarok, tanulnom is kell.
12. Az
alkotás melyik részét szereted a legjobban?
Ez milyen kérdés???
Az elejét, a közepét, a végét. Mindent. Leginkább az érzést,
amikor írok: kicsit olyan, mint a varázslat.
13. Az
alkotás melyik része jelenti a legnagyobb kihívást?
Nagyon változó.
Van, amikor kipattanó ötletre novellát írok, akkor szinte
nincs is nehézség benne. A novella rövid, világalkotásból és karakterépítésből
csak a legfontosabbak jelennek meg benne, és az ötlet már megvan.
Ha novellapályázatra készülök, akkor egyértelműen az
alapkoncepció megalapozása a legnehezebb. Az elején számtalan ötletem van, ezek
közül van, ami összefügg, van, ami átfedi egymást, van, ami látszólag sehol nem
kapcsolódik a többihez. A kihívás, hogy a káoszban megtaláld azt az írást,
aminek akkor és ott meg kell születnie.
Regénynél…
Az eleje könnyű. Alapvetően hólabdás író vagyok, ezért
amikor egy ötlet elkezd körvonalazódni, csak leülök, és írom, ami az eszembe
jut. Körülbelül a regény felénél jövök rá, hogy oké, le kell ülni önmagammal és
a karaktereimmel, és átgondolni a világ aspektusait, amit megteremtettem, és
elbeszélgetni a karakterekkel, hogy mit is akarnak. Na ez a kihívás! Logikussá
tenni a világot, és élővé a karaktereket.
14. Milyen
eszközökkel és mire szoktál írni?
Leggyorsabb a számítógépen, de ha minden kötél szakad, akkor
jöhet a jó öreg, hagyományos módszer: papír és toll. Szigorúan töltőtollal!
Vagy azt még nem említettem, hogy bizonyos dolgokban mániás is vagyok?
15. Hogyan
lépsz túl az írói válságon?
Írással. A probléma azért van, hogy megold, az akadály, hogy
átugord. A határok pedig, hogy feszegessük őket, de ezzel el is tértünk a
tárgytól.
Ha abbahagyom az írást, és leállok siránkozni, sokkal
nehezebb lesz visszaszállni a hullámvasútra. Az egyetem alatt e miatt
vesztettem el az írást. Leblokkoltam, aztán jöttek a kifogások, hogy tanulni
kell, fáradt vagyok, nincs ötlet, etc…
Ha elakadok, akkor is írnom kell. Lehet nem pont azt, amivel
addig foglalkoztam, hanem valami másba belekezdeni, amíg leülepednek a dolgok,
de a lényeg: nem hagyhatom abba!
16. Hogyan
motiválod magad az írásra?
Az írás maga mámor, varázslat, szédület… Drog, ha úgy
tetszik. Minek hozzá motiváció?
17. Kik
azok a szerzők, akik inspirálnak téged íróként?
Ami elindított: alapvetően VF fan vagyok (aki szintén fan,
úgyis érti a monogramot J ), a kezdeti időkben azért kezdtem el írni, mert
egyszerűen imádtam azt a hatalmas szókincset, amit az írónő produkálni tudott. Ő
mutatta meg nekem, hogy a magyar nyelv az egyik leggyönyörűbb nyelv a világon.
Akiknek szakmailag sokat köszönhetek: a Könyvmolyképző Kiadó
Íróiskolájának tanárai, akik – nem mellesleg – ismert írók, szerkesztők.
Sose felejtem el, hogy mielőtt bekerültem az íróiskolába,
még azt sem tudtam, mi fán terem a központozás. (Nem röhög!)
És akiket semmiképpen nem hagyhatok ki – nem azért említem őket
az utolsó sorban, mert kevésbé fontosak! –, azok az Apolló Tintafoltjai Írói
Közösség szerzői.
18. Melyik
könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?
Nem tudnék kiemelni könyveket. Az egyikben a történet az
elragadó, a másikban a világteremtés szenzációs, a harmadikban a karakterek
szerethetők. Minden könyv megtanít valamire!
Az írás tanulható.
20. Milyen
céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?
Még van pár novellapályázat, amire szeretnék írni, de a legfontosabb:
újra megpróbálkozni az Aranymosás regénypályázaton decemberben, és nem hagyni,
hogy az előszűrésen kiessek!
Kár, hogy akkor még nem ismertelek amikor nyuszilelkű voltál :P
VálaszTörlésLehet akkor szóba sem álltál volna velem. :P
Törlés