Lili a temetőbe érkezik, de nem
biztos abban, hogy van ereje eljutni a sírig, amit meg akar
látogatni.
Először azért telepszik le a padon üldögélő idős
bácsi mellé, hogy nyerjen egy kis időt – azonban hamarosan
rájön, hogy sokkal többet nyerhet a beszélgetéseiktől:
megnyugvást, elfogadást.
Senkinek se lenne szabad
megtapasztalni, hogy milyen fiatalon elveszteni valakit, aki nagyon
közel áll hozzánk – de ha megtörtént, vajon hogyan lehet
feldolgozni a veszteséget?
Részlet a novellából:
„– Szép óra
– mondja, csak hogy mondjon valamit.
– A feleségemtől
kaptam az ötvenedik házassági évfordulónkra. – Van valami az
öregúr szomorúan mosolygó hangjában, amitől Lili visszatartott
lélegzettel figyel, de a férfi nem folytatja. Megint rájuk borul a
temető csendje, és Lili figyelme elkalandozik.”
Vélemény egy kedves írónőtől:
„A gyász magányából csak a
könnyek csillogó ösvényén vezet ki az út, de mindig könnyebb
ezt az utat megtenni, ha valaki mellettünk áll és fogja a kezünk.
Erről szól ez a meleg hangú történet.”
M. H. Sethemba író
Az Aranymosás Irodalmi Magazinban folyamatosan jelennek meg részletek és egyéb érdekességek a Meghitt pillanatok című antológiából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése