Stílusgyakorlat: központozás nélkül

Tülekedés kezdődik amikor a buszsofőr megint kinyitja az ajtót elszakadok Ágitól pedig az előbb még mellettem állt a keze szorosan az enyém mellett markolta a rudat és az odakint szemetelő esőtől átnedvesedett kabátujja horzsolta a bőröm egy magas terjedelmes pasas keveredik mellém ahogy próbálja irdatlan hasát behúzni és elengedni a háta mögött egy nénit a gurulós szatyrával engem prímán odaprésel az egyik üléshez dühösen fújtatok és a lélegzetem apró cseppekben ül ki a meggypiros sál kötött szálaira a buszon nincs fűtés pedig odakint mínuszokat dönget a hőmérséklet bakker ilyen az én formám próbálok aprókat lélegezni és nem tudomást venni a pasas átható szagáról ami leginkább a savanyú káposztára emlékeztet hányinger kerülget amikor egy bocsánatot vet elém inkább meg sem kísérelem hárítani valami bárgyú mosollyal még ha megerőltetném magam sem menne remegő kézzel markolom az ülés támláját és a homlokom az egyik rúd hideg fémjének nyomom érzem rajta azt a jellegzetes fémes szagot de hiába még az sem tudja elnyomni a pasas izzadságának szagát megint meglök lehunyom a szemem és a busz újra meglódul alattam majdnem elveszítem az egyensúlyom elátkozom magamban a percet amikor felszálltunk Ágival erre a nyűves buszra és megfogadom magamban máskor inkább felkelek hamarabb talán a korábbi járaton nincs ilyen tömegnyomor