Az alábbi véleményt Vittorio Verossitól (akinek a műve szintén helyet kapott a kötetben!) kaptam a Meghitt pillanatok antológiában megjelent Az idő minden sebet... című novellámhoz.
A gyász fontos, egyúttal elhanyagolt téma, a modern kultúra hajlamos teljesen tabusítani. Nem készülünk a halálra, nincsenek mintáink, hogyan kéne megélni a gyászt, vagy hogyan kéne viselkednünk egy gyászolóval.
Ez a novella, azt hiszem, hiánypótló. Felemelő, ahogy a végén felcsillan a folytonosság gondolata.
Annak pedig kimondottan örültem, hogy MÉGSEM kapaszkodott bele az annyira kézenfekvő romantikus szálba. Jó ízlésre vall, hogy nem tette. Írói intelligenciára, hogy a lehetőség ennek ellenére végig jelen volt. Fenntartott egyfajta plusz feszültséget, és (számomra) pozitív csalódáshoz vezetett a lezáráskor.
Köszönöm szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése