A novella elolvasható itt: Libellus Magazin.
Részlet a novellából:
"Egyszer volt, hol
nem volt, volt az az Óperenciás. Tudják, mint a mesékben. Na ez a
történet nem arról a tengerről fog szólni, de egy tenger partján
kezdődik.
Messze a várostól,
egy kis halászfalu legszélén állt egy kunyhó. Egy rozoga viskó
volt csupán, amiben az öreg halász egyedül éldegélt. Volt neki
felesége, de elhagyta, amikor a halász már nem érte be napi két
pint borral. Volt a halásznak gyereke is, de a legidősebb fiú
beköltözött a városba, és még azt is elfelejtette, hogy szegény
ember fiaként gyütt a világra, a középső egy leány volt, anyja
természetével, a legkisebb meg éppen csak járni tanult, amikor az
asszony fogta őt is meg a bogra kötött lepedőt is – benne
minden értékessel –, és magára hagyta az emberét.
A kisded azóta
ugyan felnőtt, de sose kereste az apját.
Szóval ezért élt
egyedül az öreg halász.
Volt néki neve
is, de a faluban mindenki csak az öreg halászként emlegette, a
kocsmában meg bátyámuramnak. A vendégek legalábbis. A nagyfarú
kocsmárosné többnyire kendnek, vagy tökfilkónak hívta, attól
függően, milyen hangulatja volt. Ha rossz volt, és az öreg halász
is hitelre akart inni, akkor bizony csak takarodjék innen volt a
megszólítás."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése